Iskolánkban a pályaválasztás egy kicsit olyan terület, hogy mindenki elismeri fontosságát, de amikor arról van szó, hogy dolgozni is kellene érte valamit, akkor már senki sem akar mozdulni. Mivel szakközép iskola is vagyunk ezért fontos, hogy minél több és lehetőleg minél értelmesebb diák is jöjjön hozzánk. A kollégáknak megvan az a képessége, hogy előrelássák a jövőt és mégse tegyenek ellene semmit. A 89 fő körüli tantestületből kb. 5 ember az aki fontosnak tekinti a pályaválasztást. Pedig mivel a tanulólétszám csökken, így egyre valószínűbb, hogy elbocsájtások lesznek. Persze majd ha megtörténik, akkor lehet szidni a főnököket, az iskolát, a fenntartót és mindenki mást, de hogy esetleg úgy küldenének el valakit, hogy ő tudja, hogy mindent megtett, így már nagyon sokan közülünk biztosan nem fognak elmenni. Tavaly elkezdtem egy olyan pályaválasztási bemutatósorozatot, ami erre a tanévre érett be igazán. Megemlíteném, hogy a mostani 9. osztályunkból egy felmérés alapján minden második tanuló azért választotta a sulit, mert az ismerősétől hallotta, és minden harmadik tanuló pedig azért, mert pályaválasztási bemutató során találkozott velem vagy kollégáimmal és a bemutató elnyerte tetszését. Ez különösen úgy ér sokat, hogy olyan településekről érkeztek hozzánk, ahonnan eddig még nem. Így különösen értékes a bemutató sorozat. És ha még azt is hozzáteszem, hogy az a részleg ahol ezt elkezdtük szervezni ezeket a bemutatókat növekvő létszámot tud felmutatni, akkor különösen értékes, pláne, hogy a többi iskolarészen masszív csökkenés mutatkozik a gyereklétszámban immáron 5 éve!
Már csak a kollégáknak kellene tartani egy pályaválasztási bemutatót, hogy hova menjenek...
