Néhány előző posztban már jeleztem, hogy a fizetés helyzetét célszerű lenne rendezni, mert hát ugye minden épkézláb pedagógus elhagyja a pályát a minimálbér hallatán. (Hogy a gyerekanyagról már ne is beszéljek). Nos, hogy a másik oldalát is megközelítsem a dolgoknak, el kell hogy mondjam, hogy a kollégák is a motiválatlanság alsó határát súrolják. Ha valami olyan dologról van szó, ami az iskolát érinti, akkor igyekeznek kibújni a felelősség alól vagy valami kifogást keresnek, hogy ők arra a dologra miért nem alkalmasak.
Ha meg akarják menteni az iskolát mert fogy a gyereklétszám akkor szájkaratéban mindenki a dolog mellett van, de mihelyst tenni is kellene érte, akkor szinte minden kollégának halaszthatatlan ügye van délután. A legjobb példa az volt erre, amikor a kollégám jelezte a vezetés felé, hogy neki halaszthatatlan orvosi baja van amit csak délután 14 óra és 16 óra között (ez volt az értekezlet ideje) tud meggyógyítani. Szerencsétlenségére az egyik ismerősöm éppen arra járt amikor is a kolléganő a párjával besétált egy mozielőadásra! Újabban a doktorok már a moziban is rendelnek? Vagy csak mozinak álcázzák, de valójában egy klinika, ahol súlyos betegeket gyógyítanak.
Nem tudom. De azt igen, hogy ez csak egy a 123 történet közül!
Ez vajon általános?
